2018. január 6., szombat

Munkakapcsolat és/vagy barátság?

Akik kezdettől fogva, de legalábbis régóta követik írásaimat, valamint akikkel közvetlen kapcsolatban vagyok, tudják, hogy a blog vázát a Gyilkos elmék című sorozat adja.
Azt azonban kevesen tudják, hogy a szakmai alap mellett számomra nagyon sokat nyom a latban a sorozat hangulatvilága. Amellett, hogy a profilozók szörnyű bűncselekményekkel és még szörnyűbb elkövetőkkel dolgoznak, olyan kivételes kapcsolat fűzi össze a csapat tagjait, amit én nemcsak a rendvédelemben, hanem az átlag munkahelyeken is nagyon hiányolok.

2017. december 4., hétfő

Jövőre találkozunk

Kedves blog olvasók, ismerősök, barátok!

A John Douglas minisorozat befejező része volt az utolsó bejegyzés ebben az évben a blogban. Nagyon kemény és fájdalmas volt az idei év számomra, édesanyám elvesztése után pedig sajnos a Karácsony sem lesz boldog családomnak. Ebben a hónapban a lelkemnek szüksége van egy kicsi elvonulásra, magányra, egyrészt, hogy megpróbáljam feldolgozni az idén történteket, másrészt, hogy felkészülhessek a jövő évre, a decembert pedig szeretteim körében töltsem, hiszen most mindennél jobban szükségünk van egymásra. Köszönöm mindenkinek, aki idén is velem tartott, követte írásaimat és valamilyen formában visszajelezte számomra, hogy elégedett. Az év utolsó hónapjában pedig megéri csemegézni a régebbi bejegyzések között, újraolvasni egy-egy témakört. Azt kívánom mindenkinek, hogy egy szebb, boldogabb és sikeresebb évet kezdhessen, hogy jövőre mindenki megtalálja a számítását, elérje a célját, megvalósítsa önmagát. A blog januártól természetesen új és remélhetőleg mindenki számára érdekes bejegyzésekkel folytatódik majd.


Jövőre találkozunk!

Évi

A profilozás kialakulása John Douglas szemszögéből - Befejező rész

Nem kaphatunk el mindenkit, és mivel akiket sikerül, azok már megöltek vagy megnyomorítottak másokat, nőket erőszakoltak vagy kínoztak meg, robbantottak vagy gyújtogattak, tehát egyikük sem kerül idejében kézre. Ez ma éppúgy érvényes, mint száz-egynéhány éve, amikor Hasfelmetsző Jack az első sorozatgyilkosként borzolta fel a kedélyeket.

2017. november 30., csütörtök

A beszámíthatatlanság és a társadalomba való visszaillesztés problémája John Douglas szerint

Abban látom a problémát, hogy az eszményekkel teli ifjú pszichiáterek, pszichológusok, szociális munkások kijönnek az egyetemről, ahol azt tanították nekik, hogy tényleg van eredménye annak, amit csinálnak, aztán szembekerülnek ezekkel a börtönlakókkal, és szeretnék hinni, hogy megváltoztatták őket. Sokszor nem értik meg, hogy amikor megpróbálják felmérni az elítélteket, olyanokkal kezdenek, akik maguk is mesterei mások felmérésének! Az elítélt egykettőre kiszagolja, jól felkészült-e a doktor vagy sem, és ha az utóbbi, akkor máris enyhébbnek állítja be előtte bűncselekményét és annak az áldozatokra gyakorolt hatását. Olyannak, aki nincs tisztában a részletekkel, vérbeli bűnöző saját jószántából vajmi ritkán árulja el, mi az ábra. Ezért volt az alapos felkészülés annyira meghatározó jelentőségű börtöninterjúknál. A segítő hivatások űzői gyakran nem akarják megismerni a véres részleteket, nehogy előítéleteket tápláljanak pácienseikkel szemben. Én azonban mindig azt mondom a hallgatóknak, ha érteni akarjuk Picassót, tanulmányoznunk kell a műveit. Ha meg akarjuk érteni a bűnöző személyiségét, tanulmányoznunk kell a bűncselekményeit.
A mentálhigiéné szakemberei a személyiségből kiindulva szemlélik a viselkedést, én és az embereim viszont a viselkedésből indulunk ki, és ebből a nézőpontból tekintünk a személyiségre.

2017. november 10., péntek

Könyvkritika: Julian Rubinstein - A Viszkis

Népi hős, a modern Rúzsa Sándor, a magyar Robin Hood. Ezeket a jelzőket kimondva, mindenki tudja, hogy Ambrus Attiláról, a magyar kriminalisztika egyik legsikeresebb rablójáról van szó, aki, számomra érthetetlen és elfogadhatatlan módon még ma is a magyarok nagy kedvence, isten ments követendő példa. Pedig a csíki párduc már azelőtt bűnöző életet élt, hogy hazánkba szökött volna a rémséges Ceausescu uralkodása elől. Sok könyvet írtak már erről a tévesen felmagasztalt emberről, sokat közülük nem olvastam, néhányat igen. A kíváncsiság hajtott, amikor a kezembe vettem a fenti könyvet, ám már a borító megtekintésekor tudhattam volna, hogy ezúttal is csalódni fogok, hiszen a Viszkis szerint az író piszok jó könyvet írt róla. Mi más tetszhetne egy bűnözőnek, mint a róla írt magasztaló sorok?

2017. november 6., hétfő

2017. október 29., vasárnap

Sorozatajánló: Mindhunter

Érdekes egybeesés, hogy pont amikor a blogban minisorozat formájában mutatom be a profilozás kialakulását John Douglas és Mark Olshaker könyve alapján, akkor mutatják be a Netflix csatorna saját készítésű sorozatát, amelynek vázát pontosan ugyanez a könyv adta. A címe Mindhunter, szabadon magyarra fordítva annyit jelent Elmevadász, ami kitűnően tükrözi a Viselkedéskutató Egység munkáját. Nos, megtekintve az első évad 10 epizódját, kicsit vegyes érzelmekkel ugyan, de mégiscsak ajálanám e sorozatot mindenkinek, aki érdeklődik a profilozás iránt.

2017. október 23., hétfő

John Douglas profil - Mary Francis Stoner megölése

1979 decemberében Robert Leary, a rome-i iroda különleges ügynöke telefonon értesített Georgiából egy különlegesen borzalmas esetről, és arra kért, hogy foglalkozzam vele soron kívül. Egy héttel azelőtt a csinos és kedves, 12 esztendős Mary Francis Stoner leszállt az iskolabuszról a Rome-tól kb. félórányira lévő Adairsville-ben, és a kocsibehajtón gyalog indult az úttól körülbelül 100 méterre fekvő ház felé, majd eltűnt. A holttestét később mintegy 15 kilométerrel távolabb, egy szerelmesek által látogatott, erdős helyen találta meg egy fiatal pár, miután figyelmes lett a gyerek fejére borított élénksárga kabátra. Értesítették a rendőrséget, de nem háborgatták a helyszínt, ami alapvetően fontos volt ilyen esetekben. Megállapították, hogy a kislány halálát tompa tárggyal a fejére mért erős ütés okozta. A halottkémi vizsgálat nagy kőre utaló koponyatörést észlelt.  (A helyszíni felvételeken a fej közvetlen közelében egy véres kő látszott.) A nyakon talált nyomok ezenkívül azt jelezték, hogy hátulról kézzel fojtogatták az áldozatot.

2017. október 16., hétfő

Könyvajánló: Nicholas Sparks - Az őrangyal

A pszichopátiás személyiségzavar nemcsak a bűnelkövetők között érhető tetten, hanem sajnos a hétköznapi életben is. Ezzel a témával korábban bővebben is foglalkoztam a blogban. Vannak, akik ügyesen lavíroznak így az életben, miközben lelkiismeretfurdalás nélkül kihasználnak, átvernek, majd eldobnak embereket, a baj azonban akkor van, ha ez a zavar elhatalmasodik a személyiségen és a tettek komoly következmenyéket vonnak maguk után. Nicholas Sparks többségében romantikus regényeket ír, ám ezúttal a szerelmi szál mellett egy igen komoly témához nyúlt és érdekes, lendületes történetet kanyarított nekünk, olvasóknak.

2017. október 11., szerda

A profilozás kialakulása John Douglas szemszögéből - 7. rész

A személyiségrajz olyan, mint az írás. Megadhatjuk a számítógépnek az összes nyelvtani, mondatszerkesztési és stilisztikai szabályt, mégsem fog könyvet írni. Egy-egy esetnél megpróbálok begyűjteni minden bizonyítékot, amivel dolgoznom kell – a rendőri jelentéseket, a helyszínről készült fényképeket és leírásokat, az áldozatok beszámolóit vagy a boncolási jegyzőkönyveket -, azután lelkileg, érzelmileg azonosulok az elkövetővel. Megpróbálok úgy gondolkodni, ahogy ő.

2017. október 5., csütörtök

Könyvajánló: Szvetlana Alekszijevics - Fiúk cinkkoporsóban

1979. december 27-én a szovjet csapatok bevonultak Afganisztánba: a kezdettől kudarcra ítélt küldetésnek azonban csak 10 évvel később, a gorbacsovi enyhüléssel sikerült véget vetni.
A komoly vallási hagyományokkal rendelkező országban a reformokat bevezető, a marxista tanokat valló politikai szervezet tevékenysége ellenállásba ütközött, különösen az iszlám vallási fundamentalizmust hirdető mudzsaheddinek körében, akik fegyveres harcot kezdtek a Nur Mohamed Taraki majd annak 1979. októberi meggyilkolása után Hafizullah Amin által vezetett párt és az új államhatalom ellen. Az afgán kormány már 1979 márciusában kérte a szovjetek beavatkozását, azonban Brezsnyev ekkor még elutasította a kérést. A Politikai Bizottság végül 1979. december 12-én engedélyezte a szovjet katonai egységek afganisztáni szerepvállalását, igaz, nem a teljes testület, annak csupán néhány befolyásos tagja. A szovjet hadsereg korlátozott kontingensében több mint félmillió katona járta meg Afganisztánt. A szovjet fegyveres erők vesztesége 15051 fő volt. Eltűnt vagy fogságba esett 417 ember. A 2000-es év adatai szerint közülük 287 nem került haza. Az utolsó szovjet katona 1989. február 15-én távozott Afganisztánból.

2017. szeptember 28., csütörtök

A profilozás kialakulása John Douglas szemszögéből - 6. rész

Mire Resslerrel 10-12 börtöninterjút lebonyolítottunk, bármely épeszű megfigyelő rájöhetett, hogy törekszünk valamire. Először tudtunk kapcsolatot teremteni az elkövető agyában lejátszódó folyamatok és a tetthelyen hátrahagyott bizonyítékok között.
1979-ben körülbelül 50 igénylés futott be személyiségrajzokra, amelyeket az oktatók megpróbáltak tanítási kötelezettségeik mellett elkészíteni. A következő évben az esetek száma megduplázódott, a rákövetkezőben ismét. Addigra jelentős mértékben mentesültem a tanítástól, a s részlegben egyedüliként teljesen operatív munkának szentelhettem magamat. Amennyire időm engedte, továbbra is tartottam előadásokat a Nemzeti Akadémián, és részt vettem az ügynökképzésben is, de a többiekkel ellentétben számomra ez mellékessé vált. Én foglalkoztam gyakorlatilag az összes emberölési üggyel, amely a részleghez került, és mindazzal a nemi erőszakos esettel, amely nem fért bele Roy Hazelwood idejébe.

2017. szeptember 19., kedd

Sorozatajánló: A köd (The Mist)

Bár világszerte óriási médiavisszhangja van a Stephen King „AZ” című regényéből készült újabb filmes feldolgozásnak, én mégis egy kevéssé ismert novellát és az abból készült új sorozatot szeretném most ajánlani.Nem véletlen, hogy hosszú évek óta Mr. King a kedvenc íróm, hiszen olyan mélységben, ahogyan ő mutatja be az emberi lélek árnyoldalait, egyetlen író sem képes. A fenti novella az 1985-ben megjelent Csontkollekció című novelláskötet egy igen értékes és hosszabb lélegzetvételű novellája, melyből már készült korábban egy mozifilm. A Netflix csatorna pedig sorozatban dolgozta fel a történetet, melynek első évada nemrég ért véget.

2017. szeptember 11., hétfő

John Douglas profilja Charles Mansonról

Rendszeresen beiktattunk programunkba börtönlátogatásokat, ha kihelyezett tanfolyamokra utaztunkban időt szakíthattunk, és kellő együttműködéssel találkoztunk. Bármerre jártam, megtudakoltam, milyen börtön vagy fegyház található a közelben, és akad-e érdekes személy a bennlakók között.
Miután egy darabig foglalkoztunk ezzel, fejlesztettük a módszereinket. Általában hetente négy és fél napra lekötött bennünket az oktatás, ezért megpróbáltam a beszélgetések egy részét estére vagy a hét végére időzíteni. Az esték nehézséget okoztak, mert vacsora után a legtöbb börtönben létszámellenőrzést tartanak, aztán már senkit sem engednek a zárkák közelébe. Idővel azonban kezdtem kiismerni a börtönrendet, és alkalmazkodtam hozzá. Azt tapasztaltam, hogy az FBI-jelvény utat nyit a legtöbb fegyintézetbe, egyenesen az igazgatói irodáig, ezért rászoktam a bejelentés nélküli érkezésre, ami gyakran hatásosnak bizonyult. Minél több interjút készítettem, annál magabiztosabban kezeltem az akadémiai tananyagot, és adtam át a veterán zsaruknak. Végül éreztem, hogy már nemcsak mások százszor lerágott anekdotáit visszhangozom, némi valóságalapot kapott mindaz, amit elmondtam.

2017. szeptember 3., vasárnap

John Douglas profilja Edmund Kemperről 2.

Bár John Conway a börtönigazgatóságnál előkészítette a látogatásunkat, úgy gondoltam, az a legjobb, ha az elítéltekkel minden bejelentés nélkül, rögtön odaérkezésünk után ülünk le beszélgetni. Ezt annak ellenére is helyesnek tartottuk, hogy amikor útra keltünk, még nem tudhattuk biztosan, számíthatunk-e együttműködésre. A fegyházban semmi sem marad titokban, és ha elterjed a hír, hogy az egyik zárkalakó kapcsolatban áll vagy beszélt az FBI-jal, legalábbis besúgónak tarthatják. Ha viszont váratlanul bukkanunk fel, az mindenki számára nyilvánvalóvá teszi, hogy valami ügyben nyomozunk, nem egyezkedtünk előzetesen senkivel. Mindenesetre kissé meglepett, hogy Ed Kemper készségesen vállalta a beszélgetést. Szemlátomást jó ideje nem faggatták a bűneiről, és kíváncsi volt, mit akarunk. A formaságok elintézése után Bob Ressler és John Conway társaságában egy helyiségbe kísértek - benne asztal és székek -, ott vártuk Ed Kemper érkezését.